Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

Liberális nem-demokrácia

Hozzászólás

Január 31.

 

Sławomir Sierakowski, a „lengyel elkötelezett értelmiségi tradíció” felélesztését célul kitűző Krytyka Polityczna  portál alapítója és vezetője január közepén interjút közölt a Gazeta Wyborczában, amely angolul is megjelent egy most alapított közös közép-európai politikai portál honlapján. Ebben többek között ezeket mondta:

…from the very beginning of the process of transition our political system has been dominated by a dysfunctional conflict between modernization and anti-modernization, as opposed to a proper conflict between two different visions of modernization, between, for instance, left and right. In Poland, one side sees the other not as representing an alternative path for modernizing the country, but as a threat to Poland itself. What PiS is currently destroying is not so much democracy as liberalism. Media pluralism, rule of law, the Constitutional Tribunal, the separation of powers, individual freedoms—these are liberal rather than democratic principles.

The other side sees things as equally bleak: Western democracy is a threat to Poland, to Poles, to the nation.

A democratic victory by anti-liberal forces is possible, and not uncommon. In Western countries, democracy as majority rule through free elections and liberalism as a system of freedoms and constitutional guarantees became inextricably linked only after World War II. Before that, it happened that rule of law, individual freedoms, or independent courts could exist under authoritarian conditions. On the other hand, it is possible for majority rule to destroy individual rights and the rule of law, to establish a dictatorship.

Liberal democracy is a system that gives rise to conflicts and political disputes, but it delimits them within a framework that is unquestioned by all of its participants. The constitution and the Constitutional Tribunal that safeguards it serve as the primary force binding the liberal community; they are the framework within which the system functions.

So now we are observing the destruction of that liberal democratic framework, and that is why the current situation is so dangerous. We are no longer bound together by anything. There is no community. We are divided into hostile tribes. We are in the midst of an unarmed civil war.

 

Én most nem a lengyel helyzettel, illetve annak radikális (baloldali-liberális) kritikájával szeretnék foglalkozni, amely szerint a jelenlegi lengyel kormány szétzúzza a liberális demokrácia alkotmányos kereteit és ezzel együtt a lengyel államot is mint olyan politikai közösséget, amelynek a szabályait minden – fontosabb –  politikai szereplő elfogadja. Amikor megszűnik a politikai közösség – mondja Sierakowski –, a porondon csak ellenséges törzsek maradnak, egy nem fegyveres polgárháború kellős közepén.

„Még” – jegyezte meg erre a Wyborcza. Amire Sierakowski ezt válaszolta:

 

Ezt nem tudom. De azt igen, hogy Macierewicz, a védelmi miniszter, akit a legőrültebb és a legelőreláthatatlanabb politikusnak tartanak a lengyelek, azért van a kormányban, mert Kaczynskinak szüksége van valakire, akit semmi sem állíthat meg, aki arra is képes, hogy kivezényelje a hadsereget az utcákra.

 

Mondom, engem – ebben a bejegyzésben – nem a lengyel belpolitikai helyzet foglalkoztat. Hanem a fenti – angol nyelvű – idézet kiemelt részlete, amelyet most magyarul is idézek:

 

Amit a PiS most megsemmisít, az nem annyira a demokrácia, mint inkább a liberalizmus. A médiák pluralizmusa, a jogállamiság, az Alkotmánybíróság, a hatalmak szétválasztása, az egyéni szabadságjogok – ezek inkább liberális, mint demokratikus alapelvek. (…)

Az antiliberális erők demokratikus [úton elért] győzelme lehetséges és nem szokatlan. A nyugati országokban a demokrácia mint a többség szabad választásokon elnyert uralma és a liberalizmus mint a szabadságok és az alkotmányos garanciák rendszere csak a második világháború után kapcsolódott eltéphetetlenül össze. Azelőtt előfordult, hogy a jogállamiság, az egyéni szabadságjogok vagy a független bíróságok autoritárius körülmények között is léteztek. Másfelől az is lehetséges, hogy a többségi uralom megsemmisítheti az egyéni jogokat és a jogállamiságot, és diktatúrához vezet.

 

Demokrácia és nemzeti hegemónia a száz év előtti Magyarországon című tanulmányomban, amely egy most készülő könyv alapgondolatainak első megfogalmazása, kifejtettem, hogy a száz év előtti Magyarország nem volt ugyan demokratikus (különösen a demokrácia mai standardjai értelmében), viszont liberális volt. Akár azt is mondhatjuk, hogy liberális nem-demokrácia volt, és ezt a kissé nyakatekert megfogalmazást azért (is) használom most, hogy jelezzem: Sierakowski jó nyomon jár, de abban nincs igaza, hogy a jogállamiság autoritárius körülmények között is létezhet. A cári Oroszország például nem volt, nem lehetett jogállam. Magyarország viszont az volt, bármennyire is óvakodott attól, hogy demokratikus legyen.

És – hogy mégis csak visszatérjek röviden Lengyelországhoz – pontosan ez a legfontosabb különbség a magyar és a lengyel helyzet között. Magyarország létezett mint liberális állam (1848-49-ben és 1867 és 1918 között), még akkor is, ha nemzetközi jogi értelemben nem volt teljesen szuverén, illetve csak egy másik állammal együtt volt szuverén – lengyel állam viszont ebben az egész időszakban nem létezett. (Csak az 1918 októberéig tartó időszakról beszélek, mert 1919-től a magyar állam már nem tekinthető liberálisnak, elsősorban a zsidó kérdés kezelése miatt, miközben persze teljesen „illiberális” sem volt.)

Bár az „illiberális demokrácia” orbáni trouvaille-ja óriási karriert futott be a nyugati nyilvánosságban, ami a magyar miniszterelnököt tavaly Angela Merkel után talán a legtöbbet emlegetett politikai szereplővé tette, akit immár Európában nem lehet ignorálni, a magyar demokrácia ma sem teljesen „illiberális”, bár nyilván vannak, akik annak látják, és vannak olyanok is, akik valóban azzá szeretnék tenni.

Minden estre abban, hogy nem az, Orbán Viktor kétségtelen politikai tehetségén kívül jelentős szerepet játszik a Fidesz által is nagy becsben tartott századvégi-századeleji liberális magyar állam hagyománya is. Ezért (is) tartok attól, hogy Lengyelország sokkal messzebb mehet el az „illiberális demokrácia” még sok meglepetést tartogató útján, mint Magyarország, amely a (nyilván nem tökéletes) jogállamiságot a liberális nem-demokrácia időszakában mégis csak megtapasztalhatta.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s