Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

Helyreigazítás, 2016. február 14, kicsit később

Hozzászólás

 

Most látom, hogy a Merkel-éra végéről értekező 2013. decemberi blogom (amelyre előző bejegyzésem végén hivatkoztam) utolsó bekezdésében Herfried Münklert „osztrák politológus”-nak neveztem. Eléggé szégyellem is magam emiatt, de hát a Die Presse 2013. december 29-i számában találkoztam először a nevével, és így simán osztráknak hittem. Pedig, ha figyelmesebben elolvastam volna az interjúját (nemcsak a Merkelre vonatkozó részt, amin megakadt a szemem), rá kellett volna jönnöm, hogy egyáltalán nem osztrák, hanem – német. És ez nagyon nagy különbség, különösen, ha valaki a háború és a hatalom összefüggéseivel foglalkozik, mint ő is.

2015-ben aztán, Bécsben járva, már kerestem és meg is vettem a Der Gosse Krieg. Die Welt 1914 bis 1918 című könyvét (Rowohlt, Berlin), amely nagy hasznomra volt (és még lesz) készülő könyvemben, amelyről eddig talán a legtöbbet a  Régió 2015/2-es számában megjelent  Alternatívák című írásom 7. pontjában mondtam.

Közben Münklernek két további könyve is megjelent: Kriegssplitter. Die Evolution der Gewalt im 20. und 21. Jahrhundert (Rowohlt Berlin Verlag, Berlin, 2015) és Macht in der Mitte. Die neuen Aufgaben Deutschlands in Europa (Hamburg, 2015). Ezeket most akarom sürgősen megrendelni, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a mai Németország hatalmi helyzetével kapcsolatos vitákban ő a legfontosabb szerző, nem pedig Hans Kundnani például, akinek szintén nemrég jelent meg The Paradox of German Power című, sokat mediatizált könyve.

Vele az a gondom, hogy inkább angolszász szemmel vizsgálja Németországot, ahelyett, hogy német szemmel vizsgálná az angolszászokat (többek között), mint Münkler teszi.

A későbbiekben bőven lesz még szó mindkettejükről.

*

Most pedig, hogy újból átnéztem a HVG-ben futó (futott?) Világnapló c. blogomban megjelent 2013. decemberi Merkel-cikket  (vagy mit), nagy örömmel leltem rá – már el is felejtett – komment-vitámra Trembeczky Zsolttal, amit most (időrendbe rakva) ide mellékelek (hátha felbukkan Zsolt valahonnan a virtuális térből).

1.

Trembeczki Zsolt

2013-12-30 – 00:12

Mérhetetlen bája van, amikor egy magyar értelmiségi nevezi provinciálisnak a német elitet. (Amit alig árnyal, hogy T.G.A-t idézi.)

 

2.

 

  1. Molnár Gusztáv

2013-12-30 – 18:31

Nem hozzánk képest provinciálisak, természetesen, hanem önmagukhoz képest. TG Ash, emlegetett esszéjében, Fritz Sternre, a The Failure of Illiberalism (Knopf, 1972) szerzőjére hivatkozik, aki a német újraegyesülés után beszélt az azóta sokszor emlegetett „második esély”-ről. Mert hogy Németországnak először az 1914 előtti években volt esélye arra, hogy Európa, sőt talán nem is csak Európa meghatározó állama legyen. Raymond Aron mondta azt egyszer Sternnek, hogy „ez [mármint a 20. század – M. G.] Németország évszázada lehetett volna”. Nem lett az. Mindenestre, ha az első világháború „elmarad”, vagy még inkább, ha Németország győz, akkor a német politikai osztály most egészen biztosan nem lenne provinciális, mint ahogy mi sem váltunk volna azzá, ha Magyarország 1918-ban nem hull szét. Ehhez persze – sok minden egyéb mellett – tovább kellett volna hogy tartson a német-zsidó és a magyar-zsidó szimbiózis, az a bizonyos, nem minden feszültségtől mentes, de egyértelműen produktív „korrobori”, amiről Ady írt. Amúgy erre a szimbiózisra jóval nagyobb esélye volt Magyarországnak (nem ennek, hanem annak), mint Németországnak, mert a zsidók nem utolsó sorban a nemzetiségek irredentizmusával szemben állva váltak magyarrá (anélkül, hogy a zsidóságukról megfeledkeztek volna).
De ez most nem tartozik ide. (Egy most folyó, általam vezetett kutatásban próbáljuk a fenti kérdéseket újabb, lehetőleg értelmes kérdésfeltevésekkel „megválaszolni”. Lásd erről a blogom elején hivatkozott tanulmányomat, amely persze csak amolyan bevezető.) Az viszont már annál inkább, hogy a németek „második esély”-ének realizálásához egyáltalán nem elég a példás gazdasági és belpolitikai teljesítmény. Ahhoz sokkal több kell. Például az európai döntésképesség. Amire lehet, hogy éppen azért képtelenek, mert túl jól sikerült a „reedukáció”. Nagyon, de nagyon érződik, hogy épp az hiányzik belőlük, amiről Heine beszélt, amikor a zsidókat jellemezte: „Éppen olyanok, mint az a nép, amely között élnek, csak egy kicsit olyanabbak.”

3

  1. Trembeczki Zsolt

2013-12-30 – 23:37

(Hm, epés szurkálódásra ritkán kap az ember hosszú és érdemi választ fórumon. Köszönöm! Nem akartam személyeskedni, de sikerült, és sajnálom.)

Viszont.

Egyfelől én még mindig nem vagyok igazán meggyőzve arról, hogy a német politikai elit (másokhoz képest) provinciálissá vált a világháborús vereségek és a német (katonai-politikai) nagyhatalmiság elvesztése miatt.

Egy (ha a történelmi hátteret nézzük): szerintem kevés ország vezetői voltak annyira rákényszerítve a minimum európai, de inkább Washingtontól Moszkváig terjedő távlatokban való gondolkodásra és politizálásra, mint a megszállt, x részre osztott, kiszolgáltatott, NATO-ba/ESZAK-ba/EK-ba integrált NSZK irányítói, legalábbis Nyugat-Európában, és ebben a súlycsoportban. A franciákat a fóbiáik hajtották az integrációba, de a németeknek konkrétan a nemzeti egységük és függetlenségük (a very létük!) függött az európai és világpolitika fizikájának értésétől. (A britek pedig kidobhatták az addigi külpolitikai tapasztalataik zömét az ablakon.) Ezt igazából még Ash is leírja (már amennyiben ugyanarról a cikkről beszélünk), viszont egyszerűen annyit állít vele szembe, mint a degeneráció okozóját, hogy Németország föderális berendezkedésű. Nekem ez picit halovány, pláne, hogy az újraegyesítés óta éppen hogy tovább nőtt a németek európai beágyazottsága, és az ezzel járó “érintkezési felület”. Vagy ezt rosszul hiszem?

Kettő (kihez képest): nem igazán látom, hogy a németekkel ellentétben mely EU-tagállam politikusai _nem_ provinciálisak, vagyis kik azok, akik Berlin uraival szemben képesek “Európa megértésére” (vagy nem is tudom, miképpen kellene megfogalmazni azt, amit a németektől most elvárunk). Rutte és Katainen (két németbarátnak besorolt északi ország vezetői) egy fontos kérdésben szembementek Merkellel, de ettől még nem európai perspektívában politizálnak. Az ő szempontjaik és érveik messze provinciálisabbnak tűnnek a németekénél. A válságban lévő délieké szintén; őket sem valamiféle közös “nyelv”, vízió vagy kölcsönös megértés, hanem a mindennapi válság aktuális alakulása hozza egy platformra. A franciák, akiktől a nem-provincializmust e gondolatmenet szerint a leginkább el lehetne várni, szintén nem jeleskednek valamiféle kölcsönös belátáson alapuló európai konszenzus megteremtése terén. Holland-on a legkevésbé látom, hogy úgy általában bármit is gondolna bármiről, a válság túlélésén kívül. (A “növekedés beindítása” hangzatos és szükséges szólamnál egyelőre nehezen tekinthető bbnek.)

Összegezve, olykor kissé igazságtalannak érzem a német politikai elittel, vagy személyesen Merkellel szemben támasztott elvárások egy részét, mert más országok politikájában sem ismerek fel sokkal nagyobb megértést a többiek szempontjai iránt. Kicsit olyan, mint ha a Németországtól több beleérzést, értést és megértést elvárók valójában egyszerűen a “megszorító” német közgazdasági megközelítéssel nem értenének egyet, és egyszerűen az ettől való elállást képzelik el Berlin kívánatos, “Európát megértő” fordulataként. Holott ezt a politikát lehet vitatni, de a “szakmai” helyessége vagy helytelensége nem politikai döntés vagy kulturális beleérzőképesség kérdése.

Másfelől az valóban érdekes kérdés, hogy ha Németország számára jobban sül el a 20. század eleje, ma hogyan nézne ki a német elit (+ társadalom, politikai rendszer, stb.). Ha már belemártottuk az ujjunkat egy kis “mi lett volná”-ba, tovább mennék: elfogadva, hogy a mostani német elit befelé forduló, vajon milyen Európában lenne kevésbé provincionális egy a múlt századot épségben megúszó Németország? Milyen volna az az európai közeg, ahol egy egészségesen asszertív Berlin a mostaninál “kicsit olyanabb” tudna lenni?

Nyilván az az Európa nem olyan lenne, mint amit ismerünk (volna-e egyáltalán Unió, vagy bármi, ami ahhoz hasonlít?), vagyis egy “rátermettebb” német elitnek nem biztos, hogy (ill. biztos, hogy nem) a mostani értelemben vett “európai problémákat” kellene megoldania. Ez eddig történelmietlen kocsmafilozofálás, megfordítva viszont az is következhet belőle, hogy a mostani állapotában ismert Európához — történelmi okokból — egyszerűen ilyen német elit “jár”, akár szűklátókörű, akár nem. Ezt hozta ki az egyenlet, és a kérdés innentől nem az, hogy milyennek kellene lennie Németországnak, hanem hogy a _létező_ Németországnak mit kellene lépnie a helyzet javulása érdekében. Vagy ha Berlint erre alkalmatlannak minősítjük, akkor ki (kik) jöhetnek számításba helyettük az integráció (vagy mondjuk inkább: a válság — ilyen vagy olyan — kezelése) motorjaként.

Vagyis mi a megoldás, ha nem ez? (Tudom, nem blog-, és pláne nem kommentműfaj, de mégis.)

(PS Bennem a brit punditokkal szemben mindig van egy kis szkepszis, ha az EU-ról, és különösen az EU problémáiról nyilatkoznak. Persze ez valószínűleg kevés esetben lehet alaptalanabb, mint ha Ash-ről van szó.)

 

4

  1. Molnár Gusztáv

2013-12-31 – 09:45

Kedves Zsolt!
Sose bánd, hogy személyeskedtél egy kicsit. Ez belefér az interaktív napló-műfajba (nem oximoron ez?), ami a blog – a kommentekkel együtt –, sőt, ez a sava-borsa a dolgoknak. (Persze, mint minden finom fűszerrel, ezzel is csínján kell bánni.)
No de. Nagyon egyformán jár az agyunk, és ennek fölöttébb örülök. A következő bejegyzésem épp ott fog kezdődni, ahol te befejezted: Ha nem a németek, akkor kik? (Már 29-én itt akartam folytatni, de aztán azt gondoltam, egy bejegyzésben legyen elég egy téma.) Hogy hol, illetve mivel fog végződni, azt egyáltalán nem tudom, mert hál’Istennek szélsőségesen induktív módon gondolkodom. Lehet, persze, hogy ez nem mindig így van, de én így érzékelem. Alkalomadtán küldj egy emailt a blogban megadott email-címre.

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s