Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

A kollízió – megint

Hozzászólás

Február 27.

Nyugat-Európa és Amerika (vagyis mind közönségesen a Nyugat, ezúttal nem geopolitikai, hanem politikai filozófiai értelemben) politikai társadalmainak legfőbb új közös vonása: a kollízió újbóli megjelenése. Az évtizedekig tartó alternanza, az ún. jobbközép és balközép tömegpártok váltakozása elfogyasztotta, felélte a demokrácia hinterlandját, beemelve gyakorlatilag mindent a liberális demokrácia intézmény- és mechanizmus-rendszerébe, amely most hirtelen azzal szembesül, hogy a többségi demokrácia őt szorítja perifériára, őt – az ún. liberális konszenzuson alapuló politizálást – helyezi az új konszenzuson kívülre. Ez utóbbi nem egyszerűen csak nemzeti, hanem deklaráltan nacionalista, amely nemcsak hogy megengedi, hanem kifejezetten elvárja, hogy a megválasztott vezető vagy „vezér” mindig és mindenben a nemzeti érdeket érvényesítse. A többség által szolgáltatott legitimitás megnyugtató tudata és az új konszenzus „követelménye” vagy ha úgy tetszik, kényszere hozza aztán magával a korábbi alkotmányos fékek lerombolására irányuló politikát.

Ez lesz majd a döntő pillanat, amikor eldől Amerika sorsa. Ha a hagyományos alkotmány iránti tisztelet lesz az erősebb, akkor az elkerülhetetlenül a lehetséges új amerikai elnök (Donald Trump) elleni vádemeléshez (impeachment) vezet, akit a régi konszenzuson alapuló alkotmányos elvek alapján meg kell fosztani hatalmától (és talán még el is kell majd ítélni). Ha ellenben az új elnök sikeresen mozgósítja a mögötte álló többséget, akkor gyakorlatilag polgárháborús helyzet alakulhat ki. (Ez nem teljesen lehetetlen, hiszen Trump tegnap a texasi Fort Worth-ban 10000 ember előtt beszélt. „10000 ember a választási küzdelem jelenlegi szakaszában! – mondta Michael Steele, a Republican National Commitee (RNC) volt elnöke. – Ez általános választási nagyságrend. Ha tízezrek jelennek meg az előválasztások során, mit gondolnak, mi lesz itt, amikor eljön az általános választások ideje?” – És mi lesz ott, tehetnénk hozzá, ha az esetleg megválasztott vezérhez hűséges tömegek majd az ellentámadásba lendülő establishment és „a megdöntött hatalom” szócsövének tekintett médiák, egyszóval a status quo ellen vonulnak majd ki az utcára?)

*

A kollízióval annak idején sokat foglalkoztam. Először A kollíziós társadalommodell című esszémben, amely – Bretter György által kissé megszelidítve, de meg nem hamisítva – a Korunk Évkönyv 1976-ban jelent meg, majd az Ó, Anglia, Anglia… című könyvemben (1984), végül abban az 1988. májusában, immár Budapesten készült beszélgetésben („…A kollízió olyan álapot, amelyen túl kell lépni”), amely a szegedi AETAS 1988/1-es számában látott napvilágot. (Vö. Alternatívák könyve – AK –, I. 203-212; valamint AK, II. 362-63; 417; 452-53; 578-583.)

Kissé meglepődve olvasom most az 1983-ban íródott Ó, Anglia, Anglia… egyik jegyzetében a következőket: „Vannak ’kompországok’, amelyek életét újból és újból megkeserítik az egymással összeegyeztethetetlen értékek és érdekek együttes jelenléte, és vannak olyanok, amelyek mentek maradnak ettől a sajátos történelmi kettős léttől, és önmagukkal azonos közösségekként élik a maguk autentikus életét. A kollízió kihívása azonban sokszor rendkívüli szellemi és történelmi teljesítményekre késztetheti az antinómiák bilincsei által fogva tartott társadalmakat, míg azok a társadalmak, amelyeknek – egymással egybehangzó – alapvető értékei általánosan elfogadottak, nagyon sokszor ellaposodnak, ellanyhulnak, és alig-alig látják önmagukat.” (AK, II. 417.) – A kiemelés természetesen mostani, hiszen akkor éppen hogy a kollíziós helyzet meghaladása foglalkoztatott elsősorban. De mégiscsak érdekes, hogy már akkor felmerült bennem, hogy a működő liberális demokrácia viszont előbb-utóbb szellemi hanyatláshoz és politikai zsákutcához vezethet.

Ehhez most még annyit tennék hozzá, hogy ha volt par excellence kollíziós társadalom, akkor az a 20. század eleji Magyarország volt. Úgyhogy alaposan át kell gondolnom a kollízióval kapcsolatos korábbi meglátásaimat, hogy módszertani kulcsfogalomként alkalmazhassam a száz év előtti Magyarországról szóló most készülő könyvemben (ami persze lehet, hogy a végén csak esszégyűjtemény lesz, hiszen még csak véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy valamiféle szakmonográfia írására vetemedtem).

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s