Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

Fortuna

Hozzászólás

Március 4.

Vakszerencse, balszerencse. Sokféle szerencse van. Nekünk például 1914-ben elképesztő balszerencsénk volt. Ian Morris, aki jelenleg a Stratfor egyik elemzője, Why the West Rules – for Now című könyvében ezt (nagyon tömören) így foglalta össze: „The story of how the new War of the West began has often been told – how the Ottoman Empire’s long decline filled the Balkans with terrorists/freedom fighters; how, through bungling and bad luck, a gang called the Black Hand murdered the heir of Austria’s Habsburg throne in June 1914 (the bomb tossed by the would-be assasin bounced off the archduke’s car, only for the chauffeur to take a wrong turn, back up, and stop right in front of a second assasin, who made no mistake); and how the web of treaties designed to keep Europe’s peace dragged everyone over the precipice together.” (Profile Books, London, 2011. 526.)

Természetesen számos mélyebb „ok” játszott itt (mármint a háború kitörésében) közre, de ezek mind megmaradtak volna a hegeli An-sich-Sein (magánvaló lét) ontológiai szférájában, ha a merénylet nem sikerül (ami igencsak kicsin múlott).

Ross Douthat, a New York Times publicistája viszont Donald Trump „ördögi szerencsé”-jéről beszél: „On Super Tuesday, as in New Hampshire a few weeks ago, Donald Trump basically has the devil’s luck. (…) if the remaining candidates  continue to split the vote exactly the way they are right now, it’s entirely possible that Trump could clear the delegate threshold while continuing to win just 30 to 35 percent of the vote.

I was once certain that this wouldn’t happen, because it would require too many candidates to stay in for too long with too little chance at victory. And yet that’s what has been delivered thus far: a strange, almost eerie parity between Trump’s rivals, which has given him exactly the running room his fascinating, frightening candidacy needs.”

A mélyebb okok itt sem hiányoznak, természetesen. Trump felemelkedésében kétségtelenül fontos szerepet játszhattak a gazdasági okok, de éppen úgy a társadalom lélektani okok is, amelyek újabban az amerikai autoritárius beállítottság vagy érzület nagyarányú megerősödéséhez vezettek. Mások szerint Trump csupán a végeredménye egy fél évszázad óta tartó folyamatnak, amelynek során az amerikaiak gyakorlatilag levetkőzték történelmileg kialakult nemzeti identitásukat, aminek súlyos következményeire már Samuel Huntington is figyelmeztetett Who We Are? című, 2004-ben megjelent könyvében.

A magam részéről az amerikai identitásválságot tartom a legfontosabb tényezőnek, hiszen – mint arra Charles Murray, a The Wall Street Journal múlt heti Szombati esszéjében  nagyon helyesen rámutatott – az ún. mainstream Amerika teljesen támasz és támpontok nélkül maradt egy olyan társadalmi képletben, amelynek fő jellemvonása az amerikai krédót „elfelejtő” új upper class és új under class között kialakuló veszélyesen dinamikus erőtér, amelyre Trump hihetetlen szimattal lecsapott.

Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy miközben ez az új kozmopolita és globalista elit valóban elszakadt az amerikai hagyományoktól, az elitnek egy politikailag eddig nagyon is hatékony és gyakorlatilag pártok fölötti vagy mindkét nagy pártban megtalálható része, a neokonzervatív és liberális internacionalista külpolitikai establishment, amely George W. Bush idején mind a tényleges, mind pedig az intellektuális és média-hatalomnak a fő letéteményese volt, kialakított egy olyan ideológiát, amely az amerikai küldetés (exceptionalism) utilitarista újrafogalmazásával látszólag pótolta az egyenlőség, a szabadság és az individualizmus szentháromságán alapuló hagyományos krédót.

Ennek az amerikai mértékvesztésen (azaz hübriszen) alapuló  Ersatz-ideológiának a hívei, akik az egész belpolitikai és ezen belül is elsősorban a republikánus párton belüli színjátékot alárendelték saját külpolitikai céljaiknak (ennek eklatáns példája volt a Sarah Palint 2008-ban szegény John McCain-re rákényszerítő Bill Kristol, a The Weekly Standard főszerkeszője, vagyis „a boss”) most elborzadva látják, hogy Amerika népe, mindenekelőtt persze „a borzalmas tagság” fellázadt, és – legalábbis látszólag – a legszörnyűbb és a legprimitívebb izolacionizmus hagyományához akar visszatérni.

A neokonok és a liberális internacionalisták közötti átjárás tökéletes példája (persze ellenpéldák is vannak!) az a Robert Kagan, aki nemrég a GOP Frankenstein-jának nevezte Trumpot, és nagy feltűnést keltő cikke végén leszögezte: „A magamfajta volt republikánus számára, és talán mások számára is az egyetlen lehetséges választás csakis Hillary Clinton lehet. A pártot már nem lehet megmenteni, de az országot még igen.”  (Kérdés, hogy ez segít-e majd Clintonon, akit nemcsak a balsors, hanem az FBI is üldöz.)

*

Ha már Fortunával kezdtem, fejezzem is be Ő-Nagyságával. Idemásolom a HVG-ben futó blogom utolsó darabját, amely kissé borongós hangulatúra sikerült, és talán ezért fűzött hozzá Alcibiades Siculus, akkoriban az egyik leghűségesebb kommentelőm, egy vigasztaló Faludi Ferenc-verset.

Íme:

Alapállás

  1. július 03., 16:40

A leginkább azért várom, hogy Az alternatívák könyvének a harmadik kötete, továbbá a Beszélgetés-könyv (általam készített és velem készült interjúk, nyilvános viták, amelyeken részt vettem) és a Geopolitikai napló (blogok avant la lettre és az igaziak sorozata) megjelenjen, hogy végre elkezdhessek valami újat.

Ennek egyelőre csak a mottója van meg.

Ímé, Assúr cédrus vala a Libanonon, szép ágakkal és sűrű gallyaival árnyékot tartó s magas növésű, melynek a felhőkig ért a teteje.

Víz nevelte naggyá, a mélység vizei tették magassá (…). Isten kertjében egy fa sem volt hozzá hasonló az ő szépségében.

Szépé tőm őt az ő sok ágaival, úgy hogy irigykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében. (…)

Azért adom őt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele (…).

És kivágták őt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek gallyai a föld minden medrében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és otthagyták őt. (…)

Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhők közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, akik sírgödörbe szálltak. (…)

Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám őt a sírba együtt azokkal, kik sírgödörbe szállnak; és vigasztalást vőn a mélység országában Éden minden fája, a Libanon szépsége és java, minden vízivó.

Ezékiel 31, 3-4; 8-9; 11-12; 14;16

 

Az idézet, kiemelve a kontextusból (végül is ezért idézet az idézet, mint nemrég egy izraeli blogger által idézett szerző találóan meghatározta*), ez esetben a bibliai és teológiai kontextusból, pontosan ráillik az 1867 és 1918 közötti Magyarországra, amely ugyan távolról sem volt nagybirodalom, mint Asszíria vagy Egyiptom (amelyeknek szólt a prófétai példázat), hanem csak egy európai nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik pillére, de azért elég magasra nőtt ahhoz, hogy leterítése és a mélységekbe való alászállása a mi szűkebb térségünkben történelmi vízválasztó legyen.

A kontextusból való kiemelés azt is jelenti, hogy abban, ami történt – az ókori Keleten és a huszadik század eleji Közép-Európában – én a magam részéről nem valamiféle isteni igazságtételt látok, hanem a történelem emberi és nemzeti katasztrófák iránt érzéketlen mozgását, amely épp úgy fel is emelhet, élettel ajándékozhat meg népeket, mint ahogy a mélybe taszíthatja és el is pusztíthatja őket.  A lényeg persze az, hogy nincs – pontosabban nem volt, mert most ez érdekel bennünket – semmi előre megírva, mint Ezékiel és a Biblia többi – fogság alatti és utáni – szerzője vélte.

Volt viszont valami az ókori Keleten, ami igazi, hogy úgy mondjam, abszolút metaforája lehet a mi helyzetünknek: a halottak országának képzete, melyben, mint a magyarázó jegyzetekkel ellátott új fordítású református Biblia írja,  „a halottak árnyékszerűen továbbtengődnek”, vagy „árnyak módjára élnek tovább” (Biblia magyarázó jegyzetekkel. Bp., 2004. 975; 1556.)

A magyar állam 1918-as megsemmisülése után mi persze továbbéltünk és élünk, de csak árnyékszerűen, árnyak módjára, és vigasztalást csak azzal és akkor nyerhetünk, ha és amikor majd megérhetjük, hogy „a nemzetek legkegyetlenebbjei” is – akik velünk elbántak – „leteríttetnek és halálra adatnak” (képletesen szólva, persze, hiszen mi sem haltunk meg teljesen) a most és mindörökké szenvtelen történelem által. Ami persze nem igazságtétel, a legkevésbé sem. Csak haladás. És ez hálára kötelez bennünket.

Ezért döbbenetes szerző Ezékiel, még akkor is, ha teológiája, vagy ha úgy tetszik, ideológiája ma már nem is mond nekünk semmit. Mert mégis mindent elmond, amit mi most hallani akarunk.

Hát ez az én mostani alapállásom, ahonnan szemlélem magunkat és a világot.

______

*Mivel a Haaretz most fizetős (számomra), a link helyett egyszerűen idemásolom a cikk vonatkozó részét, mivel annak idején ezt is – mint tulajdonképpen mindent az ég világon – elraktároztam a gépemben (a kiemelések is akkoriak).

A biblical perspective on Israeli government without ultra-Orthodox

A few thoughts on reading between the lines of the Torah, in light of coalition wranglings over the issue of ‘sharing the burden.’

By Michael Handelzalts | Mar. 08, 2013 | 10:29 AM |

(…)

When I wrote about this subject in Hebrew once, I claimed that Resh Lakish was quoting a biblical verse out of context. Writer and scholar Haim Be’er responded by pointing out the very simple fact that, like many secular Torah readers, I’d missed a rather important point: For “believers,” the whole corpus of halakhic writings – the Bible, the Talmud and all its commentaries – constitute one huge “context.” Consequently, for followers of Resh Lakish and other sages, the notion of “out of context” is meaningless.

This calls for a definition of “context,” within the present context. I guess it will not come as a surprise when I declare that, while I have a lot of respect, but little faith, in the Holy Writ, I do believe most of the things I read in the OED. And it dates the various shades of meaning of the noun “context” to the 15th and 16th century, defining the word as: “the weaving together of words and sentences,” and “the whole structure of a connected passage regarded in its bearing upon any of the parts which constitute it; the parts which immediately precede or follow any particular passage or ‘text’ and determine its meaning.”

 

The etymology is from the Latin contextus, based on the verb contexere, to weave together. The etymology of the word “text,” by the way, is from the Latin textus, that which is woven, which sort of makes the whole thing about text and context into an issue about the tissue. The Latin prefix con, or com, or co, usually means “with” – except when we try to weigh the “pros” and “cons” of a particular course of action.

Incidentally, the OED tells us that quite a few compounds using the word “context” – such as “context theory,” “context bound” and “context sensitive” – are 20th-century formulations, with “out of context” being fairly young (as words and phrases go ), dating back merely to 1940.

The playwright David Mamet recently supplied what is, to my mind, one of the best definitions of “out of context.” In his 2009 play “Race,” a lawyer asks his prospective client: “You want to hear that quote in court?” The client protests, “But it would be taken out of context,” and the lawyer puts his case to rest: “Well, that is the definition of a quote.”

Kiegészítés (2016. március 7.)

Az „idézet” egyik lehetséges értelmezéséről volt nekem is régebben egy-két idézetem. Az 1984-ben megjelent Ó, Anglia, Angliá…-ban, amely – látszólag – a levellerekkel foglalkozott, említem, hogy ők – nem én! – „hevesen támadták – többek között – ’a nyomtatványok fölötti elviselhetetlen, igazságtalan, zsarnoki… lélekölő és gyilkos monopóliumot’, valamint a cenzorok törvénytelen és erőszakos módszereit. Ez utóbbiakat többnyire név szerint is – vagy legalábbis az avatott olvasók számára könnyen felismerhetően – ’megörökítették’ az utókor számára: ’Ezek a komisz és veszélyes, ezek a törvényt nem ismerő alakok… ezek a régi tolvajok és elvetemült gazemberek, mint Knockerday, s az a másik, halvány képű, nagydarab ember’.”

Ehhez a részhez, pontosabban az általam kissé átalakított ’Knockerday’ névhez 1994-ben, amikor az Anglia… – lényegében változatlan – szövegét Az autonóm társadalom eszméje az angol polgárháború idején címmel kandidátusi értekezésként az ELTE Jogi Kar Bihari Mihály által vezetett politológiai tanszékéhez benyújtottam, a következő jegyzetet fűztem: „E fura – természetesen kitalált – névvel a szerző, aki Karl Kraus nyomán vallja, hogy ’a legvadabb kitalációk: citátumok’, Koppándi Sándor bukaresti és Knopp András budapesti főcenzoroknak állított – szerény – emlléket.” (Alternatívák könyve, II. Pro Philosophia, Kolozsvár, 2007. 386.)

Fülesi Viktor, a Kriterion cenzora – nyugodjon békében –, aki az Angliát egyetlen húzás nélkül átengedte, „halvány képű” volt ugyan, de egyáltalán nem volt „nagydarab”, úgyhogy nem is vette magára a célzást.

*

Most pedig lássuk a beígért Faludi-verset:

1 HOZZÁSZÓLÁS
  1. Alcibiades Siculus

2015-09-21 – 20:05

Faludi Ferenc: Forgandó szerencse

Fortuna szekerén okosan ülj,
Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj:
Ha szépen vezetett;
Ha miben kedvezett,
Meg ne örülj:
Fortuna szekerén okosan ülj!

Jó kedve s kereke egyaránt jár:
Forgandó, változó: ma kinccsel vár,
Holnap lenyomorít,
És megint boldogít;
Elhiggyed bár:
Jókedve s kereke egyaránt jár.

Érdemre nem tekint, szemtelen, vak,
Kire ma vont aranyt, holnap szűrt rak.
Tudják, kik táborát
Lakták és udvarát,
Sok nagy urak:
Érdemre nem tekint, szemtelen, vak.

Hol édes jó anyád, hol mostohád;
Dolgáról senkinek számot nem ád:
Megbecsül, megaláz,
Magasztal, legyaláz,
Bút hoz reád:
Hol édes jó anyád, hol mostohád.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s