Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

Európai belpolitika – európai geopolitika

Hozzászólás

Április 1-5.

Tegnap azt írtam, hogy jelen pillanatban annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy május 7-én Emmanuel Macront fogják francia elnökké választani. Ahhoz azonban, hogy az új elnök az eddigi Európa-politikát forradalmasító új javaslatokkal állhasson elő, többek között szilárd kormánytöbbséggel is kell rendelkeznie.

Konzervatív oldalról ezt sokan kétségbevonják. A Republikánusok (LR) alelnöke szerint „a franciák jobboldali politikát várnak. Ha az lesz az érzésük, hogy becsapták őket az elnökválasztásokon, majd a parlamenti választásokon fognak megfizetni érte”.  De François Fillon környezetéből hallatszanak sokkal pesszimistább hangok is: „Ha Fillon veszít – mondja egyikük –, a rá szavazók legalább 20 %-a nem fog elmenni szavazni, sokan pedig az Front Nationalt választják majd.”

A  baloldalon, ha lehet, még nagyobb a zűrzavar. A Szocialista Pártból sokan már átálltak Macron csapatába. Valls volt miniszterelnök hívei és a párt hivatalos vezetésének tagjai a Macront támogató parlamenti többséghez fognak csatlakozni, de Hamon, a már 10 % körül járó hivatalos elnökjelölt hívei mindent el fognak követni, hogy kibuktassák a jelöltjeiket. A baloldali szocialista szavazók ezért inkább a kommunisták és Mélenchon mozgalma, az Engedetlen Franciaország (La France insoumise) felé orientálódnak. (Le Figaro, márc. 31.)

Ez a helyzet végül is kedvezhet Macronnak, különösen, ha a centristákon kívül nemcsak a szocialisták csatlakoznak majd hozzá, hanem a Republikánusok közül is jónéhányan.

Ennél jóval bizonytalanabb a helyzet Németországban. Nemcsak azért, mert nem egészen fél év múlva lesznek csak a választások, hanem azért is, mert a Saar-vidéki választások után az SPD kutyaszorítóba került. Ha továbbra is lebegteti a rot-rot-grün kombinációt, akkor ezzel csak a CDU többnyire idősebb korú potenciális híveit mozgósítja, ha viszont kizárja ezt a koalíciós lehetőséget, mint ezt legutóbb Schröder volt kancellár is javasolta, akkor a saját baloldalai táborát demobilizálja.

Azt hiszem, a legfontosabb kérdés itt nem az, hogy az SPD kivel fog kormányozni, hanem az, hogy egyáltalán legyenek koalíciós alternatívái. Egy március végi felmérés szerint  a megkérdezettek 44 százaléka SPD-vezette kormányt szeretne a szeptemberi választások után, és csak 33 százalék részesítene előnyben egy CDU/CSU-vezette kormányt.

Ez a figyelemreméltó (a mérsékelt, de egyértelmű változás igényét kifejezésre juttató) különbség érdekes módon nem tükröződik a pártpreferenciákban, de a korábbi felmérésekhez képest – az SPD szempontjából – már az is nagy eredménynek számít, hogy az esélyek kiegyenlítődtek (az április 2-i Sonntagsfrage eredményei: SPD, CDU: 33%; AfD: 8%; Linke: 8%; Zöldek: 7%; FDP: 6%), és hogy a szocdemeknek több koalíciós alternatívájuk van, mint az uniós pártoknak.

Ha a május 14-i észak-rajna-westpháliai tartományi választásokon az SPD meg tudja őrizni a CDU-val szembeni meggyőző fölényét, és nemcsak a – kissé gyengélkedő – zöldeket tudja megtartani koalíciós  partnerként, hanem be tudja vonni a helyi kormányzásba a liberálisokat is, akkor ez eléggé egyértelmű üzenet lehet a szeptember 20-i választások után felálló szövetségi kormány összetételére vonatkozóan is.

A gyengébbek kedvéért szeretném leszögezni, hogy semmiféle pártpolitikai vagy ideológiai elfogultság nem dolgozik bennem amikor Németországban most az SPD-nek szurkolok. Egyszerűen változáspárti vagyok, és régóta hangoztatott véleményem, hogy Merkel minden érdemi változás legnagyobb akadálya, vagyis legfőbb ideje, hogy kiszálljon a politikából.

Márpedig Európának (és ezen belül különösen Németországnak) változásra van szüksége, és nemcsak a migráns-kérdésben és a külpolitikában, hanem az euró-zóna belső integrációjának az elmélyítése, új, kvázi-szövetségi intézmények megteremtése tekintetében is, ami az EU fennmaradásának igazi kulcsa, függetlenül attól, hogy éppen a baloldal vagy a jobboldal, vagy – mint Franciaországban várható – az új, poszt-ideológiai bonapartizmus van éppen hatalmon.

Gondolom, ugyanezért nyilatkozott egy interjúban  Timothy Garton Ash is úgy, hogy Schulz jobb kancellár volna, mint Merkel, „mert az SPD az euró kérdésében régóta nagyobb hajlékonyságot mutat, Schulz pedig összeurópai tapasztalata alapján megérti, mi az, ami itt szükséges”. És még hozzáteszi azt is, amit én is kiemeltem előző írásomban, hogy „Emmanuel Macron francia elnök és Martin Schulz német szövetségi kancellár között elképzelhető egyfajta Deal”.

Miközben Németországban a CDU-n belül valószínűleg meg fog erősödni a „jobboldal” (ez szinte elkerülhetetlen Merkel túlságosan régóta tartó „szociáldemokrata” irányvonala miatt, és jól jön az SPD-nek, mert legaléább visszahódíthatja a CDU által tőle elhódított centrista szavazókat), igazából nemcsak a német elitnek, hanem a közvéleménynek is végre fel kellene ébrednie abból az ideologikus álomvilágból, amelybe egyrészt súlyos identitás-problémáik, másrészt az 1992 óta tartó – de Trumppal hál’Istennek véget ért – elképesztő amerikai geopolitikai pesztrálkodás miatt kerültek.

Hans Kundnani geopolitikai szakértő szerint  Trump elnökké választása kétségeket ébresztett az európaiak körében az amerikai biztonsági garanciával kapcsolatban, ami alapvetően megváltoztathatja az EU tagállamai közötti viszonyokat.

 

Nehéz elképzelni, hogyan tudja Németország az amerikai biztonsági garanciát pótolni, az pedig még ennél is nehezebben képzelhető el, hogyan maradhat fenn egy ilyen világban az  exportra alapozó német gazdasági modell.

Németország mind a biztonság-, mind pedig a gazdaságpolitikában rá van kényszerülve, hogy lépéseket tegyen sebezhetőségének csökkentése érdekében. Az utóbbi vonatkozásban ez azt jelenti, hogy csökkentenie kell rendkívüli exportfüggőségét. Csakhogy mindkét területen nagyon komoly tehetetlenségi erővel kell megküzdenie, amely összefügg azzal a képpel (Németország mint békehatalom [Friedensmacht] és Németország mint exporthatalom), amelyet Németország önmagáról mint országról kialakított. Egyszóval a „potyautas státusz” [„free riding”] mind gazdasági, mind pedig biztonsági téren a német nemzeti identitás meghatározó elemévé vált. Ezért nincs könnyű helyzetben Németország, ha sebezhetőségét csökkenteni akarja.

Németország most fizeti meg az árát mindannak, amit az utóbbi hét év folyamán különösen gazdaságpolitikai téren elmulasztott megtenni. A „transzferunió” megakadályozása érdekében Németország nem egyezett bele az államadósság nagyobb fokú megosztásába az euró-zónában. Ez viszont kizárta a költségvetési és politikai unió megteremtését, ami koherensebb választ tett volna lehetővé a Trump megválasztása által felvetett nehéz biztonsági problémákra. 

Trump megválasztása felerősítette az EU-ban már meglévő dezintegrációs tendenciákat. Történelmileg az amerikai biztonsági garancia az európai integráció előfeltételének tekinthető. Különösen Franciaországot nyugtatta meg Németország újbóli megerősödésének perspektíváját illetően. Miközben tehát másokkal szemben megoltalmazta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok megóvta a fél kontinenst önmagától is.                  

Mivel az Európai Unió dezintegrálódása végzetes volna Németország számára, a francia-német kiegyezésen [compromise] alapuló nagy európai alkut sürgősen meg kellene kötni. Egy ilyen alkunak különösen a gazdasági és a biztonsági kérdéseket kellene összekapcsolnia. Mindeddig a német politika arra irányult, hogy megakadályozza gazdasági és a biztonsági ügyek bármiféle összekapcsolását, és így gátat vessen a nagy alkuról szóló vitáknak. Ez lehetővé tette Németország számára, hogy a gazdaságpolitikában saját elvárásait érvényesítse – különösen az euró-zóna költségvetési szabályaival kapcsolatban –,  miközben élvezte annak az előnyeit, hogy mások, főként Franciaország, aránytalanul nagy mértékben járulnak hozzá az európai biztonsághoz.

Kevés jel mutat arra, hogy Németország – Trump megválasztása után – tovább akarna lépni a közjavak biztosítása terén, a nagy alku ugyanis olyan engedményekre kényszerítené, amelyeket láthatóan nem akar megtenni. Mivel Németország mindenképpen Friedensmacht – vagyis biztonsági értelemben „potyautas” – akar maradni, az egyik lehetséges megoldás egy olyan munkamegosztás volna, amelyben Németország biztosítaná a gazdasági növekedést, Franciaország pedig a biztonságot. Más szavakkal, Németországnak vagy a gazdaság-, vagy a biztonságpolitika terén engedményeket kell tennie, azaz nem lehet „potyautas” mindkét vonatkozásban.

Közben Trump hatalomra kerülése alaposan megváltoztathatja az EU-tagállamok közötti viszonyokat – ami komoly következményekkel járhat Németország európai szerepét illetően. Nagyon valószínű, hogy a katonai hatalom újból fontos tényezővé válik az EU-tagállamok közötti viszonyban. Franciaország és Nagy-Britannia ugyan eddig is képes volt arra, hogy Európán kívül is beavatkozzon,  az EU-n belüli hatalmi helyzetüket azonban ez nem befolyásolta, az amerikai biztonsági garancia ugyanis azt jelentette, hogy a többi ország nem függött tőlük.

Az amerikai biztonsági garanciával kapcsolatos új keletű kételyek drámai módon meggyengíthetik Németországot Franciaországhoz és Nagy-Britanniához képest. Az Európán belüli német túlsúly két szakaszban alakult ki. Először a hidegháború végén a német újraegyesüléssel Németország helyzete sokkal szilárdabb lett [erről feledkezett meg!!]. Másodszor a közös pénz és gazdaságának átalakulása a 2000-es években megnövelte Németország gazdasági hatalmát. Ez csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az euró válsága 2010-ben elkezdődött. Ekkor kezdték sokan Németországot Európa potenciális vagy tényleges hegemón hatalmának tekinteni. Ez a hatalmi állás azonban gyenge lábakon állt – amit Trump megválasztása világossá is tett.

A Trump megválasztásával kialakult új helyzet nemcsak a német hegemóniával kapcsolatos illúzióknak vethet véget, hanem a tényleges német „félhegemóniá”-nak is. Ahelyett, hogy a német kancellárt a „szabad világ vezetőjé”-nek pozíciójába emelné, Trump megválasztása tovább gyengítheti Németországot – még Európán belül is.

 

Amikor Hans Kundnani a fenti elemzést (2016 végén–2017 elején) írta, még nem lehetett tudni, hogy Martin Schulz személyében Angela Merkelnek komoly kihívója támad, és Franciaországban sem volt még Emmanuel Macron első számú esélyes.

Egy újabb, március 15-én publikált cikkben  Kundnani pontosítja az alkuval kapcsolatos felvetését:

 

Remélhető, hogy amennyiben Emmanuel Macron francia elnök lesz májusban, Martin Schulz pedig német kancellár szeptemberben, lehetségessé válik az áttörés. De meg kell nézni, hogy sikerrel járnak-e, és ha igen, meg tudják-e kötni az alkut, és hogy az milyen lesz. Mindenesetre Európa jövője attól függ, hogy egy ilyen alkut a mag-övezetben meg lehet-e kötni.  

 

Maradjunk annyiban, hogy ezt a nagy fontosságú alkut a két ország vezetői nem ideológiai vagy pártpolitikai megfontolásból fogják megkötni, hanem azért, mert a szó szoros értelmében rá lesznek kényszerülve. Macron azért, mert német támogatás és a francia-német megosztott szuverenitás megteremtése nélkül esélye sincs arra, hogy az immár elodázhatatlan gazdasági és szociális reformokat végrehajtsa. Schulz pedig azért, mert különben Franciaországot és vele az egész euró-övezetet olyan politikai válságba sodorja, amely elkerülhetetlenül fel fogja bomlasztani az EU-t és az euró-övezetet egyaránt. Ez önmagában nem jelentene katasztrófát Németország számára, hiszen egy ilyen intézményi kollapszus mindig magában rejti egy új kezdet lehetőségét, de az igen, ha elvágja a Franciaországgal őt összekapcsoló európai köldökzsinórt.

Ez annál is inkább így van, mert most már Németország nem számíthat Amerika feltétlen jóindulatára sem kereskedelmi, sem biztonsági kérdésekben.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s