Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

…la nave va

Hozzászólás

 

Az április 6-i Washington Postban érdekes beszélgetés jelent meg  Abdullah jordániai királlyal, aki április 5-én tárgyalt Trumppal a Fehér Házban, vagyis rögtön az után, hogy a szíriai légierő vegyi fegyverekkel bombázta (a nyugati álláspont szerint) a felkelőket, és komoly szerepe volt  abban, hogy Trump az Aszad elleni taktikai csapásmérés mellett döntött (a beszélgetésre közvetlenül a hivatalos tárgyalások előtt került sor).

Ebben a király (aki Putyinnak is bizalmasa) kifejtette, hogy szerinte az oroszok nem ragaszkodnak olyan nagyon Aszadhoz, „és ha kapnak érte valamit cserébe”, elfogadják a menesztését.

 

Ők itt egy három dimenziós sakkjátszmát folytatnak. Számukra a Krím fontos, Szíria fontos, meg Ukrajna, és Líbiában is ott látjuk őket. Az amerikaiaknak és az európaiaknak valamennyi kérdésben egyidejűleg kell üzletet kötniük az oroszokkal. Ez kemény alkudozást [horse-trade] jelent. Az oroszok számára azt hiszem, a Krím a legfontosabb. Ha a Krím kérdésében lesz valamilyen megállapodás, az oroszok sokkal hajlékonyabbak lesznek Szíriában, és Ukrajna fogja a legkevesebb problémát okozni.  

Az amerikai-orosz dialógus sokat segíthet. Máskülönben az amerikaiak és az oroszok meg fognak küzdeni egymással Szíriában és Líbiában. Ha a feszültség tovább nő, a következő probléma Moldova lesz… Az oroszok addig nem hagyják abba [are going to continue to shake the tree], ameddig nem fogunk szót érteni velük.

 

Szerintem Abdullah tudja, mit beszél, és ha ő azt mondja (annak alapján, amit Putyintól hallott), hogy „a következő probléma Moldova lesz”, akkor az lesz. Különös, hogy a románok, akiknek általában nagyon kifinomult a geopolitikai hallásuk, és szinte mindent lereagálnak, ami közvetlenül vagy akár csak közvetve érintheti őket, erre nem figyeltek fel.

Pillanatnyilag sokkal jobban érdekli őket az, hogy Amerika és a NATO számára láthatóan egyre fontosabbak, és a jelek szerint Trump elnökké választása ezt a már Obama második mandátuma idején jól érzékelhető trendet nem befolyásolja, vagy ha igen, akkor inkább fel fogja azt erősíteni. Az amerikai fegyveres erők már jó ideje jelen vannak a dél-romániai Deveseluban és a dobrudzsai Mihail Kogalniceanu repülőtéren. Új fejlemény viszont, hogy idén májustól a brit légierő (RAF) vezetésével egy NATO légi egység érkezik a Kogalniceanura a fekete-tengeri orosz katonai jelenlét ellensúlyozása és figyelemmel követése céljából.

A legújabb idevágó hír pedig az, hogy a NATO egy új kémelhárító központot nyit  Bukarestben (miután Nagyváradon már régóta működik egy NATO Humint központ), júliusban pedig 30.000 NATO-katona részvételével Romániában nagyszabású hadgyakorlatokat tartanak.

Románia ezt a figyelmet azzal hálálja meg, hogy élen jár Trump európaiakhoz intézett felszólításának a teljesítésében. „Románia, Litvánia és Lettország – írja a Bloomberg  –, megfontolva azt, hogy közös szárazföldi és tengeri határaik vannak volt szovjet gazdájukkal, látványosan növelték katonai költségvetésüket. Más frontországok, mint Észtország és Lengyelország, arányosan nézve, szintén többet költenek, mint a nyugati NATO-tagállamok, elérve vagy túllépve a nemzeti jövedelem két százalékára vonatkozó szövetségi ajánlást.”

Ez azt jelenti, hogy a kelet-európai határvidéken elhelyezkedő „frontországok” Trump elnöksége alatt még sokkal inkább betöltik majd az amerikaiak (és a britek) stratégiai hídfőállásának a szerepét – Oroszországgal szemben és a mag-Európa sakkban tartását is szem előtt tartva –, mint Obama idejében. Obama ugyanis természeténél fogva óvatosabb duhaj volt, és mindig tekintetbe vette a németek és a franciák Oroszországgal szemben kevésbé konfrontatív álláspontját.

Ez az óvatosabb, de az oroszokkal való kiegyezéstől is idegengedő politika most – az amerikai „héják feltámadása” idején – valószínűleg meg fog változni. De minden bizonnyal meg fog változni a nyugat-európai mag-országok nemcsak EU-belpolitikai, hanem biztonsági kérdésekben is túlságosan gyámoltalan, igazi arcél nélküli politikája is – és ez talán a krónikusan anti-geopolitikai beállítottságú magyar politikát és magyar közvéleményt majd kilendíti patópáli ábrándozásaiból.

Mi ugyanis – a csehekkel, szlovákokkal, szlovénekkel és horvátokkal együtt – a mag-Európa határvidékén helyezkedünk el (afelől ugyanis ne legyenek kétségeink, hogy Ausztria gyakorlatilag a mag-Európa része, és még inkább az lesz, ha ez utóbbi intézményesen is konstituálódik). Lengyelországot azért nem sorolom ide, mert betegesen német- és orosz-ellenes politikája (és pszichológiája) a már említett hídfőállás szerepre predesztinálja (legalábbis addig, ameddig Ukrajna egyben marad).

Ha Franciaországban netán Fillon gaulleista jelölt lesz az elnök (ez nem túl valószínű, bár amióta a francia választási kampány a finisbe érkezett, gyakorlatilag bármelyik fontosabb jelölt bekerülhet a második fordulóba, lásd itt és itt), akkor egészen biztos, hogy a legfontosabb külpolitikai lépése a francia–orosz entente megteremtése lesz. De ha mégiscsak Macron jut Le Pennel együtt tovább, és így ő lesz az elnök, neki sem lesz más választása, mint hogy – akár Merkellel, akár Schulzcal együtt – kiegyezzen az oroszokkal, és ezzel alapjaiban rendítse meg a kelet-európai hídfőállás-stratégiát.

A románokhoz visszatérve, nincsenek kétségeim afelől, hogy amennyiben Romániának esetleg választania kell az EU kemény magja és Amerika között, akkor az utóbbit fogja választani. Már csak azért is, mert számára csak egy éles amerikai-orosz konfliktusos helyzet – amelyben a jelentéktelennek tűnő Moldova is komoly tétté válhat – teremtheti meg a „Besszarábiával” való „újraegyesülés” előfeltételeit. Azt persze, gondolom, ők is tudják, hogy minden ilyen éles konfliktus magában rejti a háború (valamilyen formájának) a lehetőségét, márpedig egy Amerikától ennyire távoli és Oroszországhoz ennyire közeli háború minimum kétesélyes.

Ami pedig Magyarországot illeti, hát itt a kormány egyre csak Brüsszelnek, az ellenzék meg egyre csak Orbánnak és Moszkvának üzen, és közben  …la nave va. A hajó csak megy. Lehet, hogy a katasztrófa felé, mint Fellini csodálatos filmjében. De megy, halad, és lassan rá kellene döbbennünk, hogy mi is rajta vagyunk.

Úgyhogy érdemes lesz odafigyelni Tillerson Moszkvai látogatására, amely  fontos következményekkel járhat, ha a tárgyalófelek meg tudnak egyezni egymással, vagy legalábbis nyitva hagyják egy esetleges Trump és Putyin közötti alku lehetőségét. De talán még fontosabb következményekkel számolhatunk abban a (valószínűbb) esetben, ha a megegyezés elmarad.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s