Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

2017. április 22.

1 hozzászólás

Úgy döntöttem, hogy a továbbiakban a blogot csupán mint technikai eszközt használom, de egyébként teljesen visszatérek a napló-műfajhoz. A Geonapló – akárcsak előtte a Világnapló, és még az előtt a Geopolitikai Napló a Magyar Hírlapban – tulajdonképpen eddig is egyfajta napló volt. A különbség csak annyiban fog megmutatkozni, hogy ezentúl nem adok címeket az egyes naplórészleteknek, vagyis az idő – a történelmi idő – által szabályozott (vagy inkább kormányzott, hiszen szabályszerűségről itt nem nagyon lehet beszélni) események kommentárjainak. Pontosabban nem „az események” vagy „a tények”, hanem az azokat közvetítő szövegek (hírek-vélemények-értelmezések-kommentárok) kommentárjainak.

Van itt még egy fontos tényező, ami a tisztább naplóformát indokolja, és ez a nyilvánosságból való teljes kiszorulás – ami persze kivonulás is, de ezt nem szeretném heroizálni, úgyhogy ezért beszélek inkább valamiféle kiiktatódásról –, ami emlékeztet egy kicsit az Európai Napló korszakára (1978. február – 1981. december). De legalább annyira fontosak a különbségek is, mint a hasonlóságok.

*

Érdekes, hogy a négy fontosabb francia elnökjelölt közül a két EU-párti (Macron és Fillon) egyformán Németországot tekinti Franciaország legfontosabb stratégiai partnerének. Mivel Emmanuel Macron erre vonatkozó nézeteivel már több alkalommal is foglalkoztam, nézzük meg most egy kicsit közelebbről François Fillon külpolitikáját.

Jean d’Ormesson akadémikussal, a talán legnagyobb tekintélyű konzervatív politikai íróval folytatott beszélgetésében (Figaro Magazine, ápr. 20.), Fillon elmondja, hogy számára a legfőbb értékek közé tartozik a tekintély (autorité) és a szuverenitás, és hogy „a nemzet talpraállása” érdekében vállalta a jelöltséget, hogy Franciaország megváltozzon, és „Európa első hatalma” lehessen.

 

Gaullista vagyok: Franciaország szuverén kell hogy legyen egy szuverén Európában. Ma országunk elveszítette befolyását az Európai Unióban a munkanélküliség, a deficit és politikai gyengesége miatt. Franciaország nem vesz részt Európa politikai vezetésében, egyedül hagyva Németországot. Márpedig Németország nincs abban a helyzetben, hogy irányítsa Európát. Nagy a hatalma, de a múltja miatt tele van gátlásokkal, és megbénítja a konszenzuskényszer, a kompromisszumon alapuló politikai rendszer. Hirtelen kiderült, hogy az európai repülőgépnek nincs pilótája. Ezért állok ki egy nagyon erős francia-német kezdeményezés mellett, amely a közös pénzre, a határokra és a biztonságra és a kutatásra fog kiterjedni. 

A dél-európai országok nem alkothatnak frontot az északiakkal szemben, nincs olyan entente cordiale, amely ezt a valóságot ellensúlyozni tudná. A La Manche mindig ott lesz köztünk és Anglia között. Olaszország és Spanyolország nagy vonzerőt gyakorol rám, de pontosan azért, mert ismerem őket, tudom, hogy a déli fontnak nincs semmiféle esélye.

 

A Fillon mellett nagyon egyértelműen és határozottan kiálló Le Figaróban jelent meg egy külön interjú is (április 20.) a konzervetív jelölttel, amelyben az külpolitikája másik sarkalatos pontjáról, orosz orientációjáról is beszélt:

 

Amerika és Európa után igazodni nem jó stratégia. Az iszlám totalitarizmussal a Nyugat önmagában nem tud leszámolni. Hiba visszautasítani az általam négy év óta igényelt koalíciót Oroszországgal, Iránnal és a többi országgal, amelyek vállalják ezt a harcot. Ezek az országok azt akarják, hogy olyan megállapodást kössünk velük, amely tekintettel van az érdekeikre ebben a térségben. Az oroszok számára Szíria hatalmuk újjászületésének egyik szimbóluma.

Donald Trumppal jelen pillanatban az a probléma, hogy érzelmi alapon produkál hirtelen fordulatokat. Némi távlatra van itt szükség. Jusson eszünkbe, hogy a háborúk gyakran az események ilyen láncolatával szoktak elkezdődni. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mi fog történni akkor, ha közvetlen konfrontációra kerül sor az oroszok és az amerikaiak között.

Ami pedig a Krímet illeti, két fontos és egymásnak ellentmondó alapelvet kell itt betartani: a határok és a nemzetközi jog sérthetetlenségét, és a népek önrendelkezési jogát. Senki sem tagadhatja, hogy a Krím történelmi, kulturális és nyelvi szempontból orosz terület. Sehová sem vezet, ha önfejűen csak azt hajtogatjuk, hogy Oroszországnak el kell hagynia a Krímet. Ez soha nem fog megtörténni.

 

Korábban már jeleztem, hogy Fillonnak ezek az Oroszországgak kapcsolatos nézetei nagyon is ésszerűek. A baj az, hogy Fillon egész gaullista külpolitikai koncepciója, a nemzeti szuverenitás mitizálása miatt a mai Franciaországban és a mai Európában anakronisztikus. (Arról most nem is beszélve, hogy kisebbfajta csoda kellene ahhoz, hogy Fillon bejusson a május 7-én sorra kerülő második fordulóba.)

Úgyhogy nincs más választásunk, mint abban reménykedni, hogy a francia választásokon győztes Macron a régimódi szuverenitás-központú felfogáson túllépve teremtse meg – német partnereivel együtt – a föderális irányba elmozduló francia-német gazdasági-politikai-védelmi uniót, amely nemcsak az EU új magövezetének a kialakítását tenné lehetővé, hanem az Oroszországgal való geopolitikai kiegyezést is.

Ez a remény természetesen nem valamiféle rejtett filozófia, hanem egyszerűen egy racionális hipotézis, amelynek most nem sok esélye van a megvalósulásra (bár ezt kizárni sem lehet), de amely hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy falszfikációja vagy falszifikálhatósága, azaz nem argumentált, hanem ténybeli cáfolata révén némi rendet teremtsünk az elkerülhetetlenül növekedésnek induló káoszban. Ennek – mármint a káosszal viaskodó rendnek – a megnyilvánulása lehet például az, hogy a hipotézist (a francia-német duális állam lehetősége) elejtjük, vagy precízebben és árnyaltabban újrafogalmazzuk, és falszifikációját kitoljuk némileg az időben.

Advertisements

One thought on “2017. április 22.

  1. Olvasom ezt a borongós, csalódott hangvételű bejegyzést, amelyben egyben jelzed, hogy az eddigi szokásoshoz képest – mint a Herakleitoszt überelő Kratülosz – még közelebb lépsz ehhez a kavargó, alaktalan rövid távú “eseménytörténethez”, amelyről helyesen írod, hogy ezek szabályszerűségeit beazonosítani nem lehet. És mégis erre léptél, dacára annak, amit a saját “kivonulásodról” írsz, ami pedig egy olyan szabadságot ad(hatna) neked, amit sem egy hírügynökség, sem egy kutatóintézet, sem egy politikai megrendelő miatt nem tudnál magadnak megengedni, ha például egy mai divatnak megfelelő sikeres média-politológus lennél. Próbáltam ezt neked korábban is elmondani, hogy én személy szerint ezek miatt vagyok bizalmatlan a kiforratlan tényekkel kapcsolatban, jobban vonzódom a geopolitikai mélyrétegek lassú mozgásához, a felszínt érintő eróziós tevékenységéhez, na meg az idők próbáját kiálló elvontabb elméletekhez.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s