Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

Április 25.

Hozzászólás

Tegnap azt írtam, hogy a szélsőséges euroszkepticizmus a francia elnökválasztás első fordulójában vereséget szenvedett. Ezt nem árt pontosítani egy kicsit. Nem az késztetett erre az elég határozott megfogalmazásra, hogy a francia választók 50 százaléka szavazott EU-párti jelöltekre (vagyis Macronra, Fillonra és a szocialista Hamonra), és csak mintegy 41 százalék Le Penre és Mélenchonra (a 4,7 százalékot elért Nicolas Dupont-Aignan-t nem tekintem autentikus EU-ellenes jelöltnek, ami abból is látszik, hogy szavazóinak mintegy 40 százaléka Macronra, 30 százaléka pedig Fillonra szándékozik szavazni a második fordulóban).

Inkább azt tartottam szem előtt, hogy mind Marine Le Pen, mind pedig Mélenchon a kampány utolsó szakaszában kénytelen volt mérsékelni az EU- és főként az euró-ellenes vehemenciát, tekintettel arra, hogy a felmérések világosan mutatták, hogy a lakosság jelentős többsége (mintegy 65 százaléka) ellenzi az euró-zónából való kilépést.

Ami pedig a második fordulót illeti, Dominique Reynié, a párizsi Sciences Po tanára szerint „nem lehetetlen, hogy Marine Le Pen győzzön, csak ehhez valamilyen radikális eseménynek kellene történnie. Meg kellene változtatnia az euróból való kilépést szorgalmazó politikáját… vagy Macronnak valamilyen nagy hibát kellene elkövetnie. A választók túlzott önelégültsége szintén ezt eredményezheti.” (How Marine Le Pen can steer a narrow path to victory in France, FT, ápr. 25.)

Ez csak alátámasztja azt, amit már mondtam: hogy  az EU mindenképpen újjáalapításra szorul. Csak az nem világos, hogyan fognak tudni ugyanabban az Unióban egymás mellett megmaradni azok az országok, amelyekben a nemzeti szuverenisták, és azok, amelyekben az euro-szuverenisták vannak hatalmon. Ez ugyanis Európán belül ugyanolyan kvázi-polgárháborús helyzethez vezetne, mint amilyen bizonyos országokban a két irányzat hívei között fennáll.

A jelek szerint Franciaország lesz a polgárháborús „mintaország”, hiszen itt Macronban és legfőbb támogatójában, François Bayrouban megvan a kellő politikai eltökéltség a föderális áttörés megvalósítására – első menetben a francia–német viszonyban –, ugyanakkor pontosan ez az az ország, ahol még mindig nagyon erős a speciálisan a német túlhatalomtól tartó nemzeti szuverenisták tábora.

Ezt a figyelemreméltó törésvonalat jól szemlélteti az a tény, hogy – mint az Atlantico két közvéleménykutatási szakértője rámutatott – az első fordulóban Macront támogató szavazatok területi eloszlása „nagyon hasonlít az európai referendumok ’igen’ szavazatai által kirajzolt térképre”.

*

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nagyon érdekes nyilatkozatot  adott az MTI-nek a francia választásokról:

 

A két nagy francia párt, amelyek eddig meghatározták Franciaország Európa politikáját, a szavazatoknak mintegy egynegyedét kapták összesen. Ez világosan mutatja, hogy a francia polgárok is új megoldásokat keresnek Európa jövőjére nézve.

A franciák világos döntést hoztak arról, hogy az a politikai irányvonal, amely a nehézségekhez vezetett Európában, nem jelentheti a megoldást a kontinenst érő kihívásokra. A francia választópolgárok döntése egyértelmű: új európai politikai megközelítésekre van szükség az Európai Unió jövőjéről szóló vitákban. Ez a választási eredmény, az a tény, hogy a franciák elutasították az eddigi európai politikai gondolkodást, nagy lehetőséget jelent Európa számára. Az új típusú megoldásokról szóló gondolkodás ugyanis most új lendületet kaphat.

 

Ezt én nem úgy értelmezem, hogy a magyar külügyminiszter tulajdonképpen Le Pen jó eredményét dícséri, csak diplomatikusan elhallgatja a nevét. Ő a jelenlegi brüsszeli status quóra mért csapásnak örül, és ebben az örömében én személy szerint osztozom.

A magyar kormánypárti vagy kormányközeli kommentárok egytől-egyig Macron ellen fröcsögnek. Még a jól tájékozott és jól író Őry Mariann is csak annyit mond róla,  hogy „a fennálló renden belüli látszatváltozás” képviselője.

Természetesen nem feltételezem Szijjártóról, hogy Macron a kedvence, de az mindenképpen dicséretére válik, hogy benne is az új európai megközelítések egyik lehetőségét látja.

Ez akár azt is jelentheti – korábban, Boris Kálnoky egyik Welt-cikke kapcsán már utaltam erre –, hogy Magyarország számára egy nagyon szoros francia-német együttműködésen alapuló európai kemény mag kialakulása nem jelentene katasztrófát. Mert – szerencsénkre – ahogyan Oroszországtól nincs félnivalónk, épp úgy – geopolitikai értelemben – Németországtól vagy Franc-Alemanniától sincs.

Persze lehet, hogy ez csak belemagyarázás.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s