Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

2017. április 28.

Hozzászólás

Érezni a háború leheletét.

Kína egy amerikai védelmi tisztségviselő szerint cirkáló rakéták hordozására alkalmas bombázóit és egyéb repülőgépeit is  riadókészültségbe helyezte. Mindezt azért, hogy „minél rövidebb idő alatt reagálhassanak egy észak-koreai váratlan eshetőségre”. Ezen kívül Peking, számos tudósítás szerint, csapatokat és gépesített egységeket vezényelt az Észak-Koreával szomszédos térségbe.

Oroszország is katonai erőket szállít húsz kilométeres észak-koreai határa közelébe. Moszkva szerint ezek a korábban eltervezett hadmozdulatok nincsenek összefüggésben a félszigeten uralkodó feszültséggel.

Amerikai és dél-koreai csapatok, tankok és repülőgépek még mindig részt vesznek a szokásos tavaszi hadgyakorlatokon, magas fokú készültségben vannak,  a Carl Vinson anyahajó csapásmérő köteléke pedig ezen a héten a Koreai-félsziget keleti partjaihoz érkezik. A USS Michigan atomtengeralattjáró, amelynek 154 cirkálórakétája van, 25-én Busan dél-koreai kikötőbe érkezett. Meg nem erősített hírek szerint két további anyahajó közeledik, kísérőhajóival együtt a koreai partokhoz.    

Így kezdődik Gordon G. Chang Kína-szakértő tegnap (április 27-én) megjelent cikke –   –  (When we almost went to war with North-Korea), amely a legutóbbi, 1994-es amerikai-koreai háborús feszültséget írja le. Akkor Carter volt elnök segítségével sikerült elkerülni a háborút. „Most – jegyzi meg a szerző – Észak-Korea sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint akkor.”

*

Elég ritka eset, hogy kéznél van egy épkézláb elmélet arra vonatkozóan, hogyan keveredhet két rivális világhatalom egymással háborúba, és közben kezdenek összeállni azok az előfeltételek, amelyek a szóban forgó két hatalom közötti tényleges háborúhoz vezethetnek.

Graham Allison Washington Postban megjelent cikkével (How Trump and Cina’s Xi could stumble into war?) április 8-án már foglalkoztam. Közben, a The National Interest május-júniusi száma közölt egy bővebb tanulmányt a szerző május 30-án megjelenő új könyvéből (Destined for War: Can America and China Escape Thucydides’s Trap?).

A tanulmány ismertetésére később visszatérek. Most sürgetőbbnek tűnik az Észak-Korea körül kialakuló, és Dél-Koreán kívül Amerikát, Kínát, Oroszországot, valamint Japánt is érintő konkrét háborús helyzet legalább vázlatos ismertetése.

Trump elnök azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy „abszolút esély van arra, hogy nagy-nagy konfliktusba torkolljon a válság Észak-Koreával”, majd hozzátette: „Diplomáciai úton szeretnénk megoldani a dolgokat, de ez nagyon nehéz”.

A békés megoldás utolsó esélye talán az ún. másodlagos szankciók bevezetése volna, ami – David S. Cohen, a CIA volt igazgatóhelyettese és a pénzügyi hírszerzést Obama elnöksége idején felügyelő volt pénzügyminiszter helyettes április 21-i, a Washington Postban megjelent cikke (One powerful weapon to use against North-Korea) szerint – az Észak-Koreával üzletelő külföldi, gyakorlatilag kínai bankokat sújtaná. Minden ilyen bankot választás elé állítanának: vagy tovább folytatja pénzügyi tranzakcióit egy adott – szankció alatt lévő – észak-koreai bankkal, vagy továbbra is hozzáférhet az amerikai pénzügyi rendszerhez, de el kell döntenie, melyik a fontosabb számára.

„Ez könnyű döntés – írja Cohen –, mert az amerikai pénzügyi rendszerhez való hozzáférés egyben az amerikai dollárhoz való hozzáférést is jelenti, ami szinte a világ valamennyi bankja számára gyakorlati szükségesség.” Az Irán ellen bevetetett másodlagos szankciók idején az egyik kínai bank ilyen döntés elé került. És mi történt? A kínai külügyminisztérium formálisan tiltakozott a dolog ellen, és közben a színfalak mögött a kínai kormány utasította a bankot, hogy szüntesse meg az Iránnal folytatott tranzakcióit. Az ügy semmilyen módon nem befolyásolta az amerikai-kínai kapcsolatokat.

Cohen szerint most is ezt kell tenni. Kína ugyanis, akárcsak Irán esetében, most is azt kívánja az Egyesült Államoktól, hogy tárgyalásos megoldást keressen, mert nagyon aggasztja a másik alternatíva: hogy katonai akció során semmisítsék meg Észak-Korea nukleáris és rakéta-programját. Kína bármilyen anyagi és pénzügyi hátrányt hajlandó volt elviselni csak hogy elkerülje Amerika (vagy Izrael) Irán elleni katonai akcióját. Mivel a koreai katonai konfrontációtól még jobban fél, tudomásul fogja venni a másodlagos szankciók bevezetését.

Kína valóban mindenáron szeretne elkerülni egy újabb koreai háborút. Ennek van egy konkrét (taktikai) és egy mélyebb (stratégiai) oka.

A konkrét ok elég világos: egy nagyszabású amerikai katonai akció (amely különleges egységek bevetésével is járna) véget vetne nemcsak az észak-koreai atomprogramnak, hanem magának az észak-koreai rezsimnek is. Ezzel Kína elveszítené azt a számára stratégiai fontosságú ütköző-államot, amelynek a megőrzéséért egyszer már vívott egy komoly áldozatokkal járó háborút.

Mivel Kína számára már a THAAD amerikai rakéta-elhárító rendszer most folyamatban lévő dél-koreai telepítése is „felborítja a régió stratégiai egyensúlyát”, és veszélyezteti Kína „alapvető stratégiai érdekeit” (lásd itt), nyilvánvaló, hogy a rendszer bukásával járó katonai akció olyan változásokat eredményezne, amire Kína kénytelen volna katonai eszközök bevetésével válaszolni.

Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy Kína kénytelen volna háborúba keveredni Amerikával, márpedig most még (ez alatt az elkövetkező tíz évet értem) ez nem áll érdekében.

Ennek oka nagyon egyszerű: még nem áll készen sem gazdasági, sem katonai téren. Az elkövetkező tíz év alatt viszont gazdasági tekintetben egyértelműen meg fogja előzni az Egyesült Államokat (azért mondom, hogy „egyértelműen”, mert bizonyos mutatók alapján máris megelőzte, de ez az „előny” még kérdéses, és főként nem eléggé elsöprő), katonai téren (főként a hadiflotta tekintetében) pedig eljut arra a szintre, hogy regionálisan hegemon pozícióba kerüljön az Egyesült Államokkal szemben. Washington globális téren természetesen ettől még megőrizheti az elsőségét, de ez már nem az a globális vezető pozíció lesz, amely a legfontosabb regionális színtereken (Kelet-Ázsiában, Európában ls a Közel-Keleten) is amerikai hegemóniával párosul.

Ami a hadiflottát illeti, nagyon pontosan tükrözi a helyzetet az, hogy bár a kínaiak második (immár saját gyártású) anyahajóját épp most engedték vízre, a kínaiak nem győzik hangsúlyozni, hogy ez még a hagyományos – szovjet technológiájú – és Ukrajnától vásárolt első anyahajójuk korszerűsített változata, és inkább a katonai kiképzés lesz a feladata. (A neve lehetséges, hogy „Taiwan” lesz, ami azért jelez valamit.)

Az egyik kínai katonai szakértő azonban elárult pár dolgot a jövendő tervekről is. Eszerint az újabb – most épülő – kínai anyahajók sokkal fejlettebbek és atommeghajtásúak lesznek. De a legérdekesebb megjegyzése ez volt: „Kínának nincs szüksége 10 anyahajóra, mint az Egyesült Államoknak, mert nem törekszik globális hegemóniára, úgyhogy elég lesz neki hat is.”

Az elkövetkező – békés, mind katonai, mind gazdsági-pénzügyi konvulzióktól mentes – évtizedre tehát Kínának még feltétlenül szüksége van.

De mi van akkor, ha ezt az amerikaiak is tudják, és pontosan azért szeretnének most kirobbantani egy katonai konfliktust, mert nem akarják megvárni azt, hogy Kína túlságosan veszélyes globális riválissá, Kelet-Ázsiában pedig regionális hegemónná váljon?

Akkor háborús helyzet van.

Amely azonban – szerintem – valamelyest hasonlít az első világháború előtti helyzetre is, nemcsak a peloponnészoszi háborút megelőző feszültségekre.

Minden estre most, amikor a csak a saját politikai túlélésével törődő Trump gyakorlatilag szabad kezet adott a tábornokoknak, amerikai részről sokkal nagyobb a hajlandóság a háborús kockázatvállalásra, mint az óvatos Obama idején. Ráadásul az ellenfél, Kim Jong-un is sokkal kiismerhetetlenebb, mint az iráni vezetők voltak az ő atomprogramjuk kordába szorítását célzó tárgyalások idején.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s