Geonapló

Nyilvános, de nem annyira. MOLNÁR GUSZTÁV blogja

Akkor beszéljünk nyíltan

Hozzászólás

Megpróbálom explicit módon is megfogalmazni azt, ami A centrum és a periféria című írásomban implicit formában benne van. Nem szívesen teszem, de nem azért, mert nem kenyerem az „egyenes beszéd”, hanem azért, mert amikor a jövőről, különösen a közeljövőről van szó (mint nálam mindig), a két vonatkoztatási pont között nem lehet egyenes vonalat húzni, és ezért az ún. legrövidebb út elesik.

Ha a németek elfogadják Macronnak a francia-német viszony (és potenciálisan az egész euró-zóna) föderalizálására vonatkozó javaslatait (and there is a big „if” here – mondanák az angolok), akkor a mag-Európa megteremtése nem egyszerűen a többsebességes Európát vagy a megerősített együttműködések rendszerét fogja jelenteni, hanem egy valóságos geopolitikai mutációt eredményez, ami egy új – európai – nagyhatalom megjelenésével (ne feledjük, hogy itt a francia nukleáris védőernyő Németországra való kiterjesztéséről is szó van) nemcsak az Európai Unión belüli hatalmi viszonyokat fogja átrendezni, hanem Európának a többi nagyhatalommal fennálló viszonyát is.

Az első – és legfontosabb – kérdés az, hogy kik fognak ehhez a francia–német közös akcióhoz csatlakozni. Szerintem a Benelux-országok, Ausztria és Finnország, vagyis az egykori márka-övezet. Finnország csatlakozása a három balti ország, Ausztriáé pedig a két kelet-közép-európai ország (Szlovákia és Szlovénia) csatlakozását vonja maga után.

A második kérdés az, hogy mi lesz a dél-európaiakkal, Görögországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal és Portugáliával. Ők – a többiekkel egyetértésben – meg fogják teremteni az euró-zónán belüli külön ligájukat, vagyis egy olyan eurót, amely kevesebbet fog érni, mint az északiaké, cserében viszont jobban fogja szolgálni ezeknek az országoknak a gazdasági növekedését és általános gazdasági rendbetételét.

Azt hiszem, ez lesz Macron nukleáris opciója Merkellel szemben: ha a javaslataira adott német válasz a Münchau által valószínűnek tartott „nein, nein, nein és nein” lesz, akkor Franciaország a déli országokhoz csatlakozik, mint azok vezetője, és Németországot belekényszeríti abba, hogy önmagában legyen az északiak vezetője – mint egy eleve bukásra ítélt Behemót.

Mivel ezt az újabb geopolitikai „öngyilkossággal” felérő izolációt a Merkel által vezetett Németország semmiképpen sem vállalhatja, Berlinnek nem lesz más választása, mint a macroni new deal elfogadása, ami a nagykoalíció szeptember utáni továbbfolytatását feltételezi (ha Schulz ezt esetleg nem akarná elfogadni, akkor az SPD korifeusai majd megpuccsolják). Merkelnek ugyanis egy ilyen helyzetben számolnia kell azzal, hogy a CDU nacionalista szárnya szembefordul vele.

Ha tehát maradunk annál a hipotézisnél, hogy Németország Franciaországgal együtt lesz az euró-zóna északi ligájának a vezetője, és a déliek egy átmeneti időre kénytelenek lesznek – mint mondtam, konszenzussal, vagyis a többiekkel megegyezve – a déli euró-ligát létrehozni, akkor felmerül a kérdés: mi lesz azokkal az EU-tagállamokkal, amelyek nem tagjai az euró-zónának?

Két északi ország (Dánia és Svédország), négy közép-európai ország (Lengyelország, Csehország, Magyarország és Horvátország) és két délkelet-európai ország (Románia és Bulgária) tartozik ebbe a kategóriába.

Nekik két opciójuk lesz: vagy az eurót választják (amelyik teheti, azonnal, amelyik nem, az szent fogadalmat tesz, hogy záros határidőn belül csatlakozik), vagy a kilépést az Európai Unióból.

Dánia és Svédország majd eldönti, mit akar. A mi szempontunkból ennek nincs különösebb jelentősége.

A közép-európaiak közül Horvátország és Magyarország az eurót fogja választani, Csehország majd meglátja, Lengyelország pedig megfontolja a kilépést az Európai Unióból.

A két délkelet-európai ország speciális eset. Mivel ők túl messze vannak a centrumtól, a teljes leszakadástól való félelmükben megpróbálnak valahogy megkapaszkodni az Európai Unióban. Ugyanakkor az sem képzelhető el, hogy rövid távon csatlakozzanak az euró-zónához, nemcsak azért, mert nincsenek felkészülve, hanem főként azért, mert túl sokba kerülnének.

Ez a hipotézis általánosabb geopolitikai szempontból számol azzal, hogy az új hatalmi szerkezetű Európai Unió ki fog egyezni Oroszországgal, mert mind gazdasági, mind pedig politikai szempontból egymásra vannak utalva. Amerikával viszont a viszony „turbulens” lesz (ennél jobb kifejezés most nem jut eszembe), ami – az egyéb potenciális színtereket most mellőzve – érdekes fejleményeket produkálhat a mi szempontunkból is fontos kelet-európai peremterületeken.

*

Végül egy módszertani megjegyzés: minden értelmes hipotézisnek az a lényege, hogy kellően képlékeny – azaz folyamatosan alakítható és pontosítható – legyen. Jelen esetben ez főként azt jelenti, hogy ha Franciaország és Németország nem fog tudni megegyezni az euró-zóna és az EU jövőjéről, akkor ennek a nem kevésbé jelentős geopolitikai fordulatnak a lehetséges következményeit is végig kell gondolni. De én ezt most nem sietném el, hiszen az európai események a szemünk előtt zajlanak, és néhány hónapon belül valamilyen irányban majd eldöntik, vagy legalábbis segítenek eldönteni a kérdést.

Én mindenesetre a jelen pillanatban a francia-német megegyezésnek adok nagyobb esélyt.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s